Összefoglalva: meglátásom szerint jelenleg egyetlen „számlapénz” formáját öltő befektetés sem biztonságos. A befektetési alapok pedig az átlagosnál is nagyobb kockázatokat hordoznak, mivel egyrészt garanciális hátterük alig több a semminél, másrészt még hatalmas árfolyamkockázattal is járnak (meg kell nézni a www.eco.hu –n az alapok évesített hozamát – alig van köztük pozitív előjelű). A rövidtávra (pl. 30 napra) kimutatott 150 %-ok senkit ne tévesszenek meg: ezek a legkockázatosabb származtatott (derivatív) alapok, amelyek teljesítménye csak a hosszú távú hozamból látszik mivel naponta többtíz %-ot is képesek változni. Két gyakori félreértést is eloszlatnék (az egyik nem rég szerepelt a TV Ügyvédjében is): ha valaki magyar forgalmazónál külföldi értékpapírt (pl. kötvény, befektetési jegy, stb.) vásárol és a külföldi kibocsátó bedől (pl. Lehmann kötvények), a magyar forgalmazótól semmi jóra nem számíthat, mert az csak bizományos volt. A másik: Hiába hozna jól a konyhára egy befektetés, ha az a forgalmazó, amelyiknél a befektető a papírt vásárolta (azaz ahol a számláját vezetik) bedől, ugyanannyit várhat a pénzére, mint az, aki ugyanott betétbe tette a megtakarítását.

Hát akkor mi maradt? Semmi jó! Merthogy az ingatlan nem mobilizálható és sokat veszíthetünk vele, a részvényektől Isten őrizzen, az arany és az egyéb nyersanyag őrülten kockázatos, a különféle derivatív termékek (CFD, certifikát, CDS, stb.) még inkább.